László Lilla a MediBallról


"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak
abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz,
osszad meg!"

Hamvas Béla



László Lilla vagyok, zenész, fúvós hangszereken játszom különböző formációkban és tanítom is - a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában - ahol 6-18 éves korú gyermekekkel foglalkozom. Másfél éve találkoztam a Mediball labdajátékkal, ami az óta életem részévé vált, olyan határtalan birodalmat nyitott meg előttem, nevezhetem új dimenziónak is, amit úgy érzem mindig is kerestem.

A mozgásnak egy olyan minőségét tapasztalhattam meg, egy olyan egységet és természetes harmóniát a tudat és test közt, ami teljességgel elvarázsolt és minden szépségével, lágyságával mégis hihetetlen erőteljességével arra sarkallt hogy gyakoroljak, dolgozzak - hogy fokozatosan közelebb kerüljek ahhoz a természetes állapothoz, test-tudatossághoz, vezérléshez, szinkron-működéshez, egyszóval egy magasabb tudatossághoz - amit István Mester és Ági képviselnek és modern kori bódhiszattvákként terjesztik és hintik ezt a tudást szerte az országban.

Ennek a mozgás-tudatosságnak az eléréséhez egy eszköz a Mediball. Egy játék, amelyben önfeledt állapotban játszhatunk egy partnerrel, átélhetjük a FLOW élményét, testünk laza és erővel telt lesz, feszüléseink fokozatosan oldódnak majd teljesen eltűnnek testünkből, valójában minden mozdulat hozzásegít minket ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat.

Van valami nagyon személyes - igazából az egész eddigi életemet érintő tapasztalás, amit szeretnék megosztani. A szaxofontól és furulyáimtól nagyon sok és nagyszerű élményt kaptam. Részesülhettem az alkotás, a teremtés örömében, zenélhettem kis klubokban, családias hangulatban, de volt, hogy nagyszínpadon játszottunk sok száz embernek, nagy fesztiválokon, - mind más és más élmény, más folyamat volt, és úgy éreztem mikor a FLOW  állapotában vagyok, valóban csak akkor élek vagy létezem, a többi, ami ezen kívül van az csak valami alacsonyrendű, amit el kell viselni.

...Majd egy olyan koncert következett az életemben, ami a legteljesebb és legmagasabb élményt nyújtotta, egy koncertsorozat része lehettem, aminek lényege az volt, hogy felkérnek egy zenészt hívjon össze társakat akikkel nincs együtt zenekarban, nincsenek közös számok dallamok: és egy koncert erejéig álljon fel egy összehívott csapat akik minden próba nélkül kezdjenek el improvizálni, zenélni és teremtsenek, szüljenek zenét...

Engem is felkértek, elhívtam 4 nagyon jó barátot, zenésztársat - és olyan muzsika született akkor, ami így szavakkal nem leírható. ...Így ötünk már nem öt különálló személy volt, hanem egy egység, és ami dallamot játszottam az adott pillanatban pont annak a dallamnak a kísérete született meg a bőgős, az ütős barátaimnál, egy Jávai lány énekelt és orgona volt még velünk.

Amiért mindezt leírtam az most következik: egyik legkedvesebb barátom a hallgatóságból a koncert után odajött hozzám és megköszönte a muzsikát és valahogy olyan mély szomorúsággal azt mondta, hogy nagyszerű élményt éltek át ők is mint hallgatók, ki-ki annak függvényében mekkora volt a figyelme és jelenléte - de a valódi FLOW élmény az csak nekünk, zenészeknek volt teljes. Azt mondta: sajnálja, hogy ő nem zenész és nem lehetett velünk a színpadon mikor zenéltünk...

Ez a beszélgetés nagyon megrázott, mert valamit be kellett látnom: bármilyen élményt vagy örömet is adhatok az embereknek a zenével, zenéléssel, a legnagyobb élmény az mindig csak azoknak él igazán, akik csinálják, akik létrehozzák a folyamatot - és mindennek csak visszfényét tapasztalja a hallgató, a befogadó...

Mióta a Mediball megérkezett az életembe, azóta ez a disszonancia feloldódott és az egész történet elcsitult: Mediball oktatónak készülök. Egy olyan lehetőséget kaptam ezáltal, hogy mindenkinek, aki közel jön megmutassam, hogy képesek a legnagyszerűbb FLOW élményt átélni, megélni - és ez mérhetetlen örömmel tölt el. Most már nem csak megmutatni vagy felmutatni tudom az öröm állapotát, azt az életérzést mikor az ember úgy egészben van és teljességet tapasztal - mindennel, a többi emberrel, a körülötte lévő világgal. Ezen túl a Mediball segítségével mindezt átnyújthatom az embereknek, úgy, hogy ne csak szemléljék, figyeljék ezt a csodát, hanem részesei legyenek.

A zenélés mostanában kisebb hangsúlyt kap az életemben, és ami még megváltozott - hogy az összes nap, óra és perc képes olyan folyamattá válni és tartalmakat hordozni, hogy már nem csak a színpad 60 - 70 perce a létezés, hanem hétköznapjaim és ünnepnapjaim összessége, amiben minden következő perc egy lehetőség a tudatosságra és nem csak a szellemi, hanem a test- tudatosságra, egyszóval a teljességre.

Még van valami, ami hozzátartozik ehhez a Mediball jelenséghez, életérzéshez - és ez talán a legfontosabb gondolat: a keleti hagyományban ismernek egy olyan állapotot mikor az ember ok nélküli boldogságban van. Ez az ananda állapota. Amikor az örömünk, boldogságunk nem abból fakad, hogy kedvesen szólt hozzánk az akit szeretünk vagy elértünk valami fontos célt vagy jó híreket kaptunk, hanem egyszerűen csak úgy boldogság van jelen bennünk, minden ok nélkül, és meglehet ez a valódi természetünk.

Azt tapasztalom magamon, hogy amikor kézbe veszem az ütőt és labdát, és akár magam akár társsal játszom akkor én is "ananda" állapotba kerülök, nem tapasztalok mást csak örömet és szeretném ezt minél több emberrel megosztani...

Ezt jelenti számomra a Mediball...