A szolnoki szeminárium

 

Mintha valami szunnyadó ősi erő, tudás, harmónia születne egyénileg és egymással összekapcsolódva.

És erre nemcsak a szemináriumokon csodálkozom rá, hanem egyre többet oktatóként a MediBall edzéseken. Minden alkalommal lenyűgöz a látvány, az érzés, és az a tény, hogy helyes információkkal milyen gyorsan lehet az emberi képességek határát kitolni, szuperszonikus sebességgel megérteni, megtapasztalni új dolgokat és minőségében, hatékonyságában a mozgást egyik pillanatról a másikra megváltoztatni, javítani. Persze a gyakorlás nem maradhat el, de az azonnali megtapasztalás és egy megszülető helyesebb mozgás, a velejáró jobb életérzés, a Teljesség, Egész-ség lehetősége nagyon inspiráló tud lenni.

És ezen a szemináriumon is folyamatos csodák történnek.

És mindez hogyan? Keressük, amit valaha tudtunk, de elveszítettük, elfelejtettük. Keressük az Univerzum működést nagyban és kicsiben. Hogyan lehet összekapcsolni, érezni sejt szinten, test szinten mozgást és légzést, és a figyelem segítségével kiterjedni, eggyé válni a Mindenséggel. Tengelyeket, energiamozgásokat érzékelni a test egységében és legkisebb alkotó elemében is, térben megnyilvánulva ezt az érzékelést kitágítani. Vizsgáljuk, hogyan lehet állni és elmozdulni erőfeszítés nélkül…  Megfigyeljük milyen érzéssel, testtartással, jelenléttel jár felelősséget vállalni, vagy anélkül megnyilvánulni.

 

Minden információ és tanítás használható és működőképes és nemcsak a MediBall mozgásban, hanem a hétköznapokban is. És ez az igazi CSODA. Egyszerűen csak EGY-szerű.

A délután ajándéka pedig az önfeledt játék öröme, azaz a MediBall páros, ill. hálós játék. Egy kis ráhangolódás és repülnek a labdák hol lágyan, hol sebesen egyik térfélről a másikra, ütők kapcsolódnak labdákkal, ívek ívekkel, játékosok társaikkal és elindul az áramlás. Pördülnek-fordulnak, felugranak a MediBall-ozók.  Persze néha lepottyan a labda, de senkit nem zavar. Mindenki türelmes, segítő, figyelmes. Ami közös, mindenki élvezi a játék önfeledt örömét. Már két órája be kellett volna fejeznünk, de senki nem érzi az órák múlását. Az idő, mintha megállt volna. Oktatóink szeme is ragyog. A varázslat kitart egész estig.

A szeminárium végén mély tisztelettel hajlunk meg, Szilágyi István Mestertől elköszönve, aki különleges módszereivel, finom érzékelésével és kiváló pedagógiájával, emberségével és tiszta forrásból származó tudásával, tanítás iránti alázatával, szeretetével, képes volt egész nap ezt az áramlatot fenntartani és táplálni. Társa és segítője Badar Ági pedig légiessége mellett sugárzó erejével, koncentrációjával és szemet gyönyörködtetően harmonikus mozgásával, fantasztikusan inspiráló hitével, lelkesedésével, állandó fejlődésével követendő példa és minta számunkra.

Köszönjük az élményt és a sok-sok tanítást!

Leskó Anna emelt szintű MediBall oktató, a szeminárium szervezője.


Szeretném megosztani mindenkivel a szolnoki szeminárium résztvevőinek is az élményeit.

Mészáros Andrea (a szolnoki MediBall-os csapat tagja):

Néhány hónappal ezelőtt kétségbeesetten kerestem valamit, ami segítséget nyújt ahhoz, hogy talpon maradjak a hétköznapi terhek súlya alatt. Így csöppentem bele pár hónapja egy Mediball szemináriumba, ahol fel sem fogtam igazán a történéseket, de már akkor éreztem, hogy különleges dolog vette kezdetét.

Az motivált, hogy megtaláljam a belső erőt, ami magabiztossá tesz a hétköznapokban. Legbelül már az elején elindult a folyamat, ami nekem nem is tűnt fel igazán, de a környezetemben élő emberek egyre gyakrabban tették szóvá a változást.

Nyáron még a munkám jelentette a legnagyobb kihívást, nehezen küzdöttem meg a teljesítménykényszer feszítő erejével. Mára már magam mögött hagyva több kollégát, az élmezőnybe kerültem … Mindezt könnyedén, és tiszta lélekkel a versenyszellem mellőzésével. Egyszerűen természetessé vált az egész folyamat! Eltűnt a megfelelési kényszer, sokkal inkább előtérbe kerültek az emberi kapcsolatok, mind a kollégákkal, mind az ügyfeleimmel.

A mostani szolnoki szemináriumot is nagy várakozás előzte meg. Számtalan olyan mondat, gondolat, érzés fogalmazódik meg egy-egy szemináriumon, ami akaratlanul is beépül az emberbe és valamiféle érzetté alakul. Létrejön a mozgás és a lélek harmóniája. Nem fontos, hogy hányszor esik le a labda vagy, hogy sikerül-e egyből elsajátítani egy új mozdulatot! Az energia szétárad a résztvevők között és mindenki egy felejthetetlen élménnyel tér haza……


Balázs Ágnes (a szolnoki MediBall-os csapat tagja):

Négy alkalommal vettem részt MediBall edzésen ez idáig, mikor beléptem a terembe egy esős, fáradt vasárnap reggelen. Emberek, ütők, labdák, tanulók, edzők és a Mester álltak egy nagy térben. Várakozás- a Mester szeme mosolygott, talán tudta, mi fog történni a lelkünkben a nap végére!

Elkezdődött az út, s a munka alázata mozgatta az agyat és a testet, hallottad minden pillanatban a Mester hangját, érzékelted energiáját.

Közben egyszer csak  érezted, hogy a teremben lévőkkel mintha együtt lélegeznél! Mint a homoksivatag, ahol porszemként mégis hatalmas erőnek érzed magad, melyben bárki mozdulata, lelkéből áradó erő hat rád, mozgatva a kezedet, a testedet is. A lelkünk összeért!

És hogy- hogy tudnám leírni, mi is történt ezután?

Amikor a lélek megnyílik és szétárad a térben, de  nem csak úgy  a semmibe, mert minden érzékelésed zsigeri figyelme az Univerzum különböző formátumú téri manifesztációját próbálja letapogatni. Eközben a szellem igyekszik  mindezt  valami új módon egységbe szintetizálni.

S ha mindezt az állapotot sokáig képes vagy koncentráltan megtartani, egyszer csak megnyílik a tér (univerzum teste), együtt dobban a szívünk  (univerzum lelke), és benne érzed magad  a szellemben, mely  maga  az Univerzum.

Mindeközben táncol a test, forog az ütő, lebeg a szellem, dobban  az univerzum szíve, s ott vagyunk alázattal és  szeretjük egymást. A JELENLÉT- történt meg velünk!

Köszönöm Mindenkinek!


Ignácz Arnold (a szolnoki MediBall-os csapat tagja):

Egy egész nap, ami elröppen, de mégis tartalmasabban telik, mint a legtöbb napunk életünkben. Azt érzed utána, hogy gazdagabb lettél, volt értelme felkelni.

Különleges az a fajta átadási metódus, ahogy István mesterék a mozgás és a világ helyesebb megértését közvetítik. Folyton új szempontból közelítve meg ugyanazt, lassan felépül egy helyes kép a világról, ami helyes mozgáshoz segít bennünket.

Köszönet a közvetlenségért, a figyelemért, a sok munkáért és energiáért, amit abba fektetnek, hogy mi előrébb haladjunk.

A másik kiemelkedő élmény a szeminárium hangulata volt. Nemcsak a külön csoportokon belüli együttműködés volt érzékelhető, de a mindig emlegetett  "betölteni a teret" érzés jelent meg kollektíve.

Mégis a legjobb az volt - mármint nekem úgy tűnt -  István mesterék is igen jól érezték magukat. Nemcsak adtak, kaptak is.


Kardosné Edit (a szolnoki MediBall-os csapat tagja):

Hosszas kihagyás után újra részt vettem MediBall szemináriumon Szolnokon.  Kereshetném a kifogásokat, hogy miért nem jártam edzésre,miért csak otthon gyakorolgattam, de tudom  és hiszem hogy nem a magyarázkodás a fontos.  A lényeg hogy újra visszatértem a rendszeres edzéslátogatáshoz és gyakorláshoz.

Hogy miért? Mert a szemináriumon sikerült néhány olyan új megtapasztalásra szert tennem, ami újabb lendületet adott és érzésem szerint egy nagy lépés volt számomra.

Amikor a Mester és Ági különböző mozgásszervezésében nem csak látom, hanem minden egyes sejtem rezgésében érzem, az igazán harmonikus mozgást, az nem egy hétköznapi érzés.